Az első lépés…

Reading time: 5 minutes

Üdv a blogon, kerülj beljebb! 🙂 Azt mondják, hogy az első lépést megtenni mindig a legnagyobb dolog, és legnehezebb az úton. Ezért ma reggel úgy döntöttem, nem halogatom tovább, megírom a bejegyzést arról, hogy honnan is jön a blog címe: Mil Pasos de Mesmes. 🙂

Hol is kezdjem? Most kivételesen kezdjük a végén, aztán majd lépésről lépésre. 😉 Mese vagy Mesmes vagyok. A gyönyörűséges Budapesten nőttem fel, bár ha megkérdezed sem Budán, sem Pesten, ugyanis a Csepel-szigeten laktunk. Sok más mellett a kedvenc hobbim a tánc és a zene, melyek végigkísérik az életemet. A Mesmes nevet is a tánc folytán kaptam: a brazil zouk (ejtsd zuk) tánctanárom, Ronaldo ragasztotta rám. Ugyanis portugálul a mexe-mexe kifejezés (ejtsd Mes-mes vagy Mesi-Mesi) azt jelenti: Mozogj-mozogj! vagy Rázd-rázd! 😀 Riszálom úgyis-úgyis! 😀

A blog teljes címének kicsit hosszabb a története, és szintén kapcsolódik a tánchoz és a zenéhez. Volt egy dal, amit pár éve sokszor játszottak a kizombás táncos bulikban. Mil pasos volt a címe, ami Ezer lépés-t jelent spanyolul. Nagyon szerettem. Nagyon megfogott a hangulata, a szöveg és az ének érzelmessége, a nyugodt ritmusa és hangszerelés. Jó volt énekelni is! Szeretek spanyolul énekelni! Már akkor is szerettem tinédzserként, amikor még nem tanultam a nyelvet. Bár akkor még csak kamuspanyolul halandzsáztam a szöveget valahogy így: Umpásszitopállántem Márijjá, umpásszitopátrá! De visszatérve, a Mil pasos című dal egy szakításról szól, viszont nekem inkább az elindulásról és a szabadságról, mert szakítani nem csak emberekkel lehet, hanem dolgokkal, helyekkel, a gondolatainkkal, hiedelmeinkkel, érzéseinkkel, szokásainkkal, a saját korábbi énünkkel…

Un paso, me voy para siempre,
Un paso fuerte,
Un paso hacia delante

Egy lépés, és elmegyek örökre,
E
gy nagy lépés,
Egy lépés előre

A lépés mint fogalom, számomra sokféle jelentéssel bír. A lépés haladás az úton egy cél felé, ahol akár maga az út is lehet a cél. Aki lép, az proaktív, kezdeményező, nyitott, kész változtatni.
A lépés egy nagy egész kis része, s előfordulhat, hogy elég csak a következő lépést látni, és bízni a Gondoskodásban, ahhoz hogy haladjunk, és később elérjük a céljainkat. Máskülönben kishitűségünk folytán megrémíthetnek a saját céljaink. Make baby steps (Haladj kis lépésekkel) – ahogy egy nagyon kedves temesvári táncos barátom, András mondta nekem egyszer.
Lépések vannak a táncban is, ami gyerekkorom óta egyik kedvenc időtöltésem. Gyakran még a liftben és a buszmegállóban is topogok-táncolok. Valószínűleg nem egy biztonsági őrnek okoztam már ezzel mosolygós perceket. 🙂 Imádom a zenét és a ritmust mióta az eszemet tudom. Van, aki szerint előző életemben latina (latin lány) lehettem. 🙂

Dos pasos, me voy sin mirarte,
Tan lejos pisé,
Dos pasos y ya te olvidé

Két lépés, elmegyek és rád sem nézek,
Olyan messze léptem,
Két lépés, és már el is felejtettelek

Számomra ez a pár sor a korábbi én és a terhek elengedéséről szól. Ha eltávolodunk, az segíthet más szemszögből nézni, belátni dolgokat, megbocsájtani, továbblépni. Milyen jól leírják a szavaink: eltávolodom, mert messzebbről jobban belátom a teret.

Photo by Geran de Klerk on Unsplash

Tres pasos ya soy hacia al este
El sur, el oeste
Tres pasos, creo mucho, me parece

Három lépés, és már keletre tartok,
Délre vagy nyugatra,
Három lépés, szerintem sok, soknak tűnik

Kisiskolás koromban is már érdekelt a Nagyvilág. Imádtam a nyelveket, a természetet, a földrajzot. Volt egy színezőfüzetem térképekkel és a világ összes országának zászlajával, később pedig Indiana Jones-szal kalandoztam a világban az Indiana Jones and the Fate of Atlantis című számítógépes játékban. A legnehezebb rész az volt, amikor a maja piramisokba be kellett jutni Tikalban.

Azonban utazni érettségiig nagyon sok lehetőségem nem volt. Családi segítséggel egyszer eljutottam két hétre Angliába, ahol egy angol nyelvi kurzuson vettem rész, egyszer pedig a gimi utolsó évében egy héten át látogattunk meg különböző szép városokat Olaszországban. Az utóbbi években igyekszem bepótolni, ami érzésem szerint kimaradt, és kiélni a vándorvágyam. Külföldi társastáncos fesztiválokon vagy workshopokon vettem részt, néha hátizsákkal és néhány olcsó repjeggyel vágtam neki,  és sokszor csak befogadtam utazókat pár éjszakára a budapesti otthonomba és a történeteiket hallgattam.

Cuatro pasos, quiero acordarme
Quatro pasos ya sé
Tu me quisiste, yo te quise

Cinco pasos ya sin perderme
Tanto me alejé
Cinco pasos y te perdoné

Négy lépés, szeretnék emlékezni
Négy lépés, s már tudom
Szerettél, és én szerettelek

Öt lépés már, anélkül, hogy elvesztem volna
Ilyen messze elsétáltam
Öt lépés, és megbocsájtottam Neked

Ez a részlete a dalnak, ami egyértelművé teszi, hogy egy szakításról van szó. Ha viszont úgy olvasom mintha a régi énemtől válnék el, akkor ráébredek, hogy rejt némi hasonlóságot a helyzet. Jó esetben távolról már csak szeretet van a szívemben, és megbocsájtottam a korábbi énemnek. Elfogadom őt, aki voltam, és hálás vagyok neki, hiszem ő hozott el idáig. Nélküle én sem lennék az, aki vagyok.

– ¿Y cuándo volverás?
– Je ne reviendrai pas.
– ¿Y cuándo volverás?
– Je suis si loin déjà
– ¿Y cuándo volverás?
– Un día o jamás

– És mikor jössz vissza?
– Nem fogok visszatérni
– És mikor jössz vissza?
– Már olyan távolt vagyok
– És mikor jössz vissza?
Egyszer egy napon, vagy soha többé

Általában nem szeretek, és nem tudok előre ilyen kérdésekre válaszolni. Szeretek tervezni, de szeretem meghagyni a rugalmasságot is, a lehetőséget a dolgok áramlásának. Tulajdonképpen spontaneitásra tervezek. Igyekszem befelé figyelni, és arra menni, amerre a szívem húz. Ez pedig sok esetben boríthatja a terveket. 🙂 Minden lépéssel én is változom, tanulok magamról, ezért sosem tudok visszatérni. Folyamatosan fejlődöm, és néha észreveszem, hogy milyen messze is jutottam már attól, aki voltam.

Seis pasos, ya son casi siete…
Contar más no sé…
Mil pasos y más, me quedo de pie.

Hat lépés, már majdnem hét…
Már számolni sem tudom…
Ezer lépésnél is több, de talpon maradok..
.

Ezek a sorok a kitartásra emlékeztetnek, hogy bízva bízzak, mert minden kis lépéssel közelebb kerülök a céljaimhoz.

 

Photo by Samuel Zeller on Unsplash

Un paso, dos pasos, tres pasos,
Cuatro pasos, cinco pasos…
Mil pasos…

Egy lépés, két lépés, három lépés,
Négy lépés, öt lépés…
Ezer lépés…

Jelenlegi célom az önismeret útján haladva, a zaj keltette elvárásokat levetkőzve önazonos célokat kitűzni, és haladni a szabadság felé. Evégett sok új önismereti dologba kezdtem a 2017-es évben. Azóta tudatosan többet olvasok, beszélgetek hasonló gondolkodású emberekkel, próbálok jobban figyelni a belső hangokra, megérzésekre. A lelki és fizikai érzéseimet pedig jelzésként kezelem, amik tanítani szeretnének, s megpróbálom kinyomozni, hogy mire.

2018-ban pedig revizionálva a tavalyi évet, újra tisztázom a céljaimat. Ehhez most azt találtam ki, hogy kicsit kiszakadok otthonról, és a varsói zouk táncos fesztivál után nem haza repülök, hanem elutazom Portugáliába, hogy kiürítsem a fejemet, és felébresszem az intuíciómat. Úgy érzem, hogy most két napnál több időt igénylek az (év)tervezésre. Hamarosan bővebben írok majd a tapasztalatokról.

Addig is nézz meg egy csodás kizomba táncot a dalra! 🙂

Photo on top by Ashim D’Silva on Unsplash

Liked it? Take a second to support Mesmes on Patreon!
Oszd meg a barátaiddal!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Proudly powered by WordPress | Theme: Baskerville 2 by Anders Noren.

Up ↑