Én és az Angyalom

Reading time: 1 minute

Én és az Angyalom

Furcsa az érzés először. Felkavar.
A megbúvó vonzalom előtör, felfakad.
Egymásra mosolygunk, a tűz meggyullad.
Egy őszinte pillanat hosszú csókba fullad.
Simulva karodba zársz, érzem az illatod.
Én vagyok ma éjjel az Esthajnalcsillagod…
Összebújunk szorosan, gátlásaink’ levetve,
Odaadón ölelve, gyengéden szeretve.
Együtt hullámzunk az érzékek tengerén,
Egyre csak űz az önfeledt szenvedély.
Majd élvezve-fáradva egymás mellé omlunk,
S csillogó szemmel szerelmet vallunk.
Suttogva becézel, és a hajammal játszol,
Minden kis lélegzetemre vigyázol.
Így zuhanunk álomba e hasadó hajnalon,
Kis kifli és nagy kifli: én és az Angyalom.

Budapest, 2013. december 1-2.

Photo from Pixabay

Liked it? Take a second to support Mesmes on Patreon!
Oszd meg a barátaiddal!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Proudly powered by WordPress | Theme: Baskerville 2 by Anders Noren.

Up ↑