Utak, kerülőutak, újratervezés –  a logóm története

Reading time: 2 minutes

Amikor úton voltam, nem koncentráltam csak arra, amire muszáj volt. Élesen látszottak a prioritások: Hol alszom ma? Ha ez megvan, akkor hol tudnék aludni holnap? És hol tudnék esetleg még olcsóbban aludni? A prioritások felállítása és a fókusz megtartása egy megszokott, túlterhelt, városi környezetben egy hasonlóan zajos online élettel együtt viszont nem annyira egyszerű feladat.

Sokszor túlzottan szeretném megtalálni az optimális megoldást, ami majd a legjobb lesz hosszú távon, s mivel ez sok időt igényel, emiatt bele sem kezdek bizonyos dolgokba, pedig tudom, hogy jobb lenne mozgásban lenni, hiszen út közben a körülmények folyton változnak, újabb és újabb lehetőségek adódnak. Ajtók záródnak be, és nyílnak meg, s késztetnek gyorsabb – és talán pontosabb – döntések meghozatalára. Pontosságot írok, mert úgy tartom, hogy ha nincsen rossz szándék – s önmagunkkal szemben miért is lenne* – , akkor a rossz döntés is mítosz. Hiszen mindig a lehető legjobbat próbáljuk kihozni az aktuális helyzetből. Ha viszont később mégis úgy véljük, hogy jobb lett volna máshogy, akkor azt már csak a tanulság levonása után gondoljuk úgy.

Photo by Justin Luebke on Unsplash

Ha pedig mégsem tetszik a választott út, akkor jöhet az újratervezés, mert változtatni szinte mindig lehet. A legutóbbi utam során az egyik madridi hosztommal kapcsolatban rosszat súgtak a megérzéseim, és nem volt túl jó benyomásom a találkozáskor sem. A gyomrom is feszült. Úgy éreztem, hogy ez a lány jobban hátráltatott, mint segített, és nem tudnék vele már barátságos lenni. Így inkább megkíméltem mindkettőnket a kellemetlen társasági élménytől, és bocsánatot kérve közöltem, hogy nem tartok vele, s mivel odakint hideg volt és esett, így visszamentem a reptérre, hogy ott töltsem az éjszakát. Nem volt egy leányálom, azt elmondhatom, mert másnap elég zombi voltam, de a gyomromból hamar kiment a feszültség, és éreztem, hogy jól döntöttem. Azóta jobban értékelem a nyugodt alvást. Emellett a többi “reptéri homlesz” – pontosabban egy spanyol és egy kolumbiai lány – ráébresztett, hogy már egész jól tudok spanyolul beszélgetni, ha merek. Sőt, reggel portugálul is megpróbáltam két brazillal, pedig azt nem tanultam. 😀 Semmilyen tapasztalat nem veszik kárba, ha tanultunk általa valamit. Ráadásul lehet, hogy ez nyit ki új ajtókat előttünk. Minden egyes kerülőút egy-egy lehetőség a fejlődésre. Sosem tudsz pontosan ugyanoda visszajutni, mert azzal is több lettél, hogy megtetted a hurkot. A blogom logója mögött is ezt a jelentés húzódik meg. Érdekes módon ez számomra is csak a spontán logótervezés hajnalán rajzolódott ki. Szó szerint, a tollamból. 🙂 Ezer lépés egy úton, tele kanyarokkal, hurkokkal, de mégis megy előre, tart egy irányba.

*Újragondolva ez alól egyetlen kivételt mégis tudok mondani. Ez pedig, amikor valaki a tudatos jó szándéka ellenére valamiféle tudatalatti késztetés miatt szabotálja saját magát, bizonyos dolgokat vagy másokat. Hmm… és ismét a tudatosságnál lyukadunk ki. A jó működéshez úgy látszik, hozzásegít a tudatalatti működésünk lépésről lépésre való tudatosítása, s a működés okának feltérképezése és feloldása. Kutatás önmagunk mélységébe ezer miértet keresve, ezer kérdést feltéve, ezerszer átgondolva gondolkozva, újra átérezve, vagy a morfogenetikus mezőt segítségül hívva, például egy családállítás során, amiről később még írok bővebben. 😉

Photo by Aaron Burden on Unsplash

Liked it? Take a second to support Mesmes on Patreon!
Oszd meg a barátaiddal!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Proudly powered by WordPress | Theme: Baskerville 2 by Anders Noren.

Up ↑